Április vége

2011.04.28-29.

Az elmúlt két nap,csak pár órát sikerült kint töltenem,fotók szempontjából sem voltam túl szerencsés.
Szinte minden fa lombkoronát növesztett,a fű is szépen növöget,a repceföldek teljes erőből illatoznak.Már a lepkék,méhek,szitakötők is egyre nagyobb számban röpködnek.A szokásos dombokhoz indultam,amiket már majdnem térdig érő fűtenger borít.Egy keréknyomon indultam el és jó húsz perc gyaloglás után,egy domb mögül érkező,jellegzetes hang ütötte meg a fülem.Egy őz riasztott.Furcsálltam a dolgot,mert a szelem is jó volt,csendben is haladtam,látni meg még nem láthatott,hiszen én sem láttam őt.A dombtetőre érve derült ki,hogy a hang gazdája egy bak,aki a legelészése közben,néha elkiáltotta magát.Teljesen nyugodtan falatozott,nem is túl gyakran emelte fel a fejét,hogy körülnézzen.A távolból,mintha visszhang lett volna,hasonló,riasztó hangok érkeztek.Talán nem is mindig a veszély jelzésére használják ezt az ugatás-szerű hangot az őzek.Közelebb érve láttam meg,hogy az egyik agancsszárát elhagyta valahol.
Már jól láthatóan,elkezdte levetni a téli bundáját,hamarosan,megint ragyogó színbe öltöznek az őzek.

Másnap ismét ezt a területet céloztam meg.Útközben találkoztam a hazánkban honos,5 pillangófaj egyik képviselőjével,egy Farkasalmalepkével.Évente csak egyetlen generációjuk repül,április-május környékén,nem is túl gyakori lepke,így nagy öröm,ha sikerül velük összefutni.Valamiért nem a zöld növényzetet használta pihenőnek,hanem a kitaposott ösvényt,de azért egy dokumentum fotót csináltam róla.

A dombok közt,jó másfél órai nézelődés,gyaloglás után sikerült csak észrevennem egy őzet.Ismét egy bak volt az alany,olyan 3-400 méterre lehetett.Nyugodtan legelészett,majd egyszer csak eltűnt a szemem elől.Arra felé indultam,ahol utoljára láttam,de így is nehéz volt észre venni.Nagy szerencse,hogy bak volt,mert így az agancsa éppen kilátszott a fűből.Viszonylag könnyű volt megközelíteni.Körülbelül 20 méterre ültem le tőle és vártam,hogy felemelje a fejét,legalább egy fotó elejéig.Közben a fűből kilátszó részleteket próbáltam megörökíteni.

Hosszas várakozás után,lankadt a figyelmem és amikor egy távolban beröffentett traktor hangjára felkapta a fejét,épp nem volt a kereső a szemem előtt.Azonban hiába maradtam mozdulatlan,ebből a távolságból egyből észrevett és a következő pillanatban már csak a távolodó,hatalmas ugrásait figyelhettem meg.....

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Vasárnap

2011.04.17.
Sötétben indultam el,a város még aludt.Fagyott fűszálakon,majd később a harmattól átázott földön értem el a helyet,amit megcéloztam mára.A repceföld és a patak közti fasor mellett indultam el.Rengeteg száraz gally volt a földön,nem sikerült csendben haladnom.Két bakot is sikerült megriasztanom,akik hatalmas ugrásokkal érkeztek a fák takarásából.Nagy félkört írtak le a mezőn,majd visszavágtattak a fák közé.

 

A nyulakkal és a fácánokkal nem volt szerencsém,csak a ruhámat sikerült eláztatnom a harmatos fűben való kúszásban.Ahogy a nap kezdett melegebben sütni,kiültem kicsit szárítkozni és figyeltem a vetésben kérődző őzeket.Ha elfekszenek,szinte észrevétlenek maradnak a magas fűben.Sikerült is megriasztanom egy addig nem látott párost,miközben 3 sutát próbáltam becserkészni.Hirtelen a három őzből öt lett,majd kilenc,persze mind a mező túlsó oldalára futott.Visszafele úton,két domb között,újabb őzeket vettem észre.Talán a szél ellen helyezkedtek ide.A jó szélirányhoz nagy kerülőt kellett tennem,így az egyik domb takarásából tudtam feléjük indulni.Egyikük állt csak,de valamit megsejthetett,mert el is indult felém.Néha a kíváncsiságuk nagyobb az óvatosságuknál.Izgalmas volt figyelni,ahogy a domb mögül közeledik és nem tudja mire vélni a kattogó,zöld kupacot a földön.Sétálgatott,néha úgy tett,mintha legelne,kicsit kocogott,majd megint megállt...látszott a tanácstalansága.Majd egy félkör megtétele után szagot fogott és magával csalva a társait is,messzire szaladt.

Ismét problémát jelentett a talajról felszálló pára,rengeteg kép lett homályos miatta.Talán érdemesebb lesz a délutáni órákban őzvadászatra indulni.

Tavaszi munkák

2011.04.11.

Hideg reggelen indultam el újra.A nappal együtt,harmatcseppek jelentek meg a növényzeten.Cipőtisztítás megoldva :)A közeli fácánetetőt és a szénatárolót próbáltam a kerteken keresztül megközelíteni,mert még mostanában is itt töltik a reggeleket az őzek.Kicsit elkéstem.Már az etetők irányából érkező sutát vettem észre,féltávon.A domborzat takart,viszont a felkelő nap,egész őszies színvilágot adott a jelenethez.

 Lassan sétálva,elveszett a gondozatlan szőlősorok közt.Felsiettem a dombra,hátha sikerül még egy képet elkapnom róla.Figyelmetlen voltam.A domb túloldalán ott volt a bak és észre is vett.Aki nem találkozott még bakkal,akár meg is ijedhetne tőle.Daliás tartás,szúrós tekintet,vastag nyak,már nagyrészt letisztított agancs...ha az ember felé indulna,esély sem lenne menekülni előle.A valóságban ez sosem így történik.Most is csak két expót engedett és már el is tűnt a suta irányában.Ide sajnos nem sütött még be a nap,de így lehetőség nyílt a stabilizátor tesztelésére.500(ekv1000)mm,1/160s...egész használható eredmény.

Ezután a szokásos mezőket céloztam meg.A kertekben már metszették a szőlőket és a területhez közeledve,már tudtam,hogy felesleges is a túra.4 traktor forgolódott a földeken,ha jól láttam,a repcét permetezték.

Sebaj,gondoltam,szétnézek a távolabbi,még ismeretlen területeken is.A szőlők mellett haladva,sok őzet láttam a sorokban,valószínű a gépek elől húzódtak be ide.Az egyre nagyobb vetésben 25 őzet számoltam meg.Még pár hét és teljesen elvesznek benne.Sok nyulat és fácánt is láttam,de őket már most nehéz észre venni,ügyesen rejtőzködnek a növényzetben.Egy távoli,barna pontot sikerült nyúlnak azonosítanom,el is indultam felé.Lapított a kis ravasz,ahogy közeledtem felé,szinte alig nőtt a képe a keresőben.

 A hosszú,izgalmas és könyökfájdító kúszásnak,egy előttem felröppenő madár vetett véget.A hirtelen mozdulat megijesztett engem,a nyulam és egy másik nyuszit is,aki szintén a közelben pihent,de eddig észre sem vettem..Azt sem tudtam,hová kapjam a fejem.Az egyik nyúl még pár méter futás után körülnézett,majd eltűnt a szemem elől.

Már elég magasan járt a nap,meg is éheztem,így hazafelé vettem az irányt.Megint megérte korán kelni és a délelőttöt a természetben tölteni.

Nyulaknál

2011.03.31.

Szép napsütésben indultam ki a határba.Sok helyen égették a gazt és a kertekben is elég sokan szorgoskodtak,így a közelben nem sok látnivaló volt.Utamat madárdal és a Nappali pávaszemek,még kicsit álmos röpte kísérte.Most még egész jól megközelíthetőek,nyáron már jóval óvatosabbak.

A nyulak még mindig elég aktívak és talán kicsit figyelmetlenebbek is,mint szoktak.Nem is kellett utánuk mennem,elég volt csak leülni az erdőszélre és várni.A nagy kergetőzések inkább a fák közt zajlottak,így a fotózni,csak magányos példányokat sikerült.

Ahogy beljebb haladtam a fák mentén,többször is őzek vágtattak ki a fák közül.Nem nagy csoportok,csak magányos bakok és gidás suták.Úgy látszik,a rudlik felbomlottak és ők is kezdik kijelölni/elfoglalni a helyeiket.A nyulak még pár órát szórakoztattak a szaladgálásukkal,majd behúzódtak a szőlősorok közé.Itt már nem sikerült róluk képet készíteni,pedig ekkor már a fények is barátságosabbak voltak.

Kellemes délután volt,igazi meleg napsütéssel,sok látnivalóval.

Újra kint

2011.03.24.

Ismét nekivágtam a határnak.Napok óta nem esett az eső,így száraz talajra számítottam.Ez nem jött be.A föld puha volt és nagyon ragadós.Már pár lépés után kilókkal nehezedtek a cipőim,én meg jó pár centit nőttem közben.De legalább csendben tudtam haladni.A szőlősorok közt sikerült is észrevennem egy sutát,aki a gidáival az egész évben itt bujkált.Csak az anya és a két kicsi.Nincs velük bak és még a telet is a sorok közt töltötték,nem csatlakoztak a nagyobb csapatokhoz.Most csak az egyik gidát láttam....

Pár sorral eléjük siettem és a sorok közt vártam,hogy beérjenek.Először a gida ért elém,kíváncsian végigmért,majd átballagott a következő sorba.Az anyjával nem volt ilyen szerencsém.Egy pillantás rám és már hatalmas ugrásokkal távolodott is.A kicsi pedig szófogadóan követte.

A nyílt területen még nagyobb sár fogadott,így inkább csak messziről figyeltem,ahogy az őzek élvezik a kizöldült földeket.Nincs most szezon,a vadászok lese üresen állt.Igaz,eddig még egyszer sem láttam,hogy használnák.Az őzek,mintha tisztában lettek volna a helyzettel,nyugodtan legelésztek az ülőke körül.

 Mikor már indulni akartam hazafelé,két nyúl tűnt fel a közelben.Szaladgáltak,közben meg-meg álltak,hátsó lábakra emelkedtek és bokszoló,hadonászó "kézmozdulatokat" tettek.Majd összegömbölyödve megpihentek az egykori kukoricaföldön.Náluk mostanában zajlik a bagzási időszak,talán ezért is voltak ennyire kergék.Egész közel voltak,így megpróbáltam pár képet róluk is lőni.A föld hideg volt,süppedős és itt már elég nedves is.Kellemetlen volt a kúszás,de ennyire még sosem sikerült nyulakat megközelítenem,így összességében megérte.

Tavaszodik

Végre előbújt a nap és a sár is kicsit mérséklődött a természetben.Több reggelen is sikerült kijutnom fotózni,a város melleti Deli-dűlő nevezetű helyre.
2011.03.07.

Nem terveztem komolyabb fotózást,inkább csak kiszellőztetni szerettem volna a fejem.Kicsit elfeledni a dolgos hétköznapokat.A letarolt kukoricaföldön egy öt fős őzcsaládot vettem észre,amint lassan csipegettek a földről.Feléjük indultam,de közben sikerült egy másik kis csapatot megriasztanom.Néha egész láthatatlanok ezek az állatok ezen a dombos területen...

A fotózás közben,egy rendkívül barátságtalan növénnyel is sikerült megismerkednem.Szerbtövisnek hívják,a termése pedig sokkal ragaszkodóbb,mint a Bogáncsé.Kézzel elég kellemetlen eltávolítani a ruhából,a tüskéi nagyon hegyesek és könnyen belefúródnak az ember ujjába.Emellett még mérgező is,bár kinézete és szúróssága miatt,szerintem kevesen próbálják megenni.

Kellemes meleg volt,így felültem pihenni egy dombtetőre.A nap elé úszó felhők egész érdekes fényeket biztosítottak a legelésző őzeknek.

 
2011.03.13.
Már félúton sikerült egy őzcsaládot meglesnem,amint a dombon legelésztek,a hajnali szürkületben.

A napkelte már a mezőn ért és egy másik őzcsaládot igyekeztem megközelíteni.Korábban több,mint ötven őzet is láttam egybeverődve ezen a területen,most csak őket láttam.A szélirányra gondosan ügyelve,egyre közelebb lopóztam hozzájuk.Ahogy a nap magasabbra kúszott,erős párolgás kezdődött,ami eléggé megnehezítette a fókuszálást.Már nem is sok kellett volna az igazán közeli képekhez....

 ...mikor hirtelen előkerült a többi őz is,amint a dombok takarásából felém rohannak.Nem értettem a dolgot,míg észre nem vettem egy össze-vissza rohangáló kutyát,aki felverte a sziesztázó csapatokat és felém terelte őket.Izgalmas pillanatok voltak ezek mindenki számára.Olyan 30-40 méterre torpantak meg tőlem és tanácstalanul nézegettek engem és a távolodó kutyát felváltva.Rengeteg képet sikerült róluk lőnöm,bár a felszálló pára sok képnél teljes életlenséget okozott.

Az őzeknek gyanús voltam és ahogy a kutya eltűnt,úgy ők is visszatértek a kedvenc sziesztázó helyükre.Lassan én is elhagytam a területet.