Újabb napkelte.

2011.06.28.

Nem hagyott nyugodni, hogy előző nap egy őzet sem láttam, így újra a megszokott időpontban vágtam neki a határnak. Egyébként is, a napkelték közelebb állnak a szívemhez, mint a napnyugta.
Még félúton sem jártam a biciklimmel, mikor egy bak ugrott be előlem a kertekbe. Jól kezdődött a nap. A kedvenc helyemhez közeledve, egy gida és az anyja keresztezte az utam. Még túl sötét volt fotózni, pár pillanat volt csak a jelenet, de jó volt látni, hogy a gidákkal már bátrabban mozognak a suták.
A napraforgóföld széléhez, egy furcsa szerkezetet vontató traktorral együtt érkeztem. Csak tippem volt, hogy mit is fog csinálni, de bíztam benne, hogy a zajjal majd felém tereli a búzában megbúvó őzeket.
Gyorsan elhelyezkedtem és vártam a napkeltét. Unaloműzésben, a növényzet és egy nagyokat kiáltó kakas volt a segítségemre.

Néha, egy-egy nyúl szaladt keresztül a keskeny, aratott földterületen, de esély sem volt megközelítésükre. Az eseménytelen várakozásban az ellenfényt próbáltam minél jobban kihasználni, bár nem sok téma akadt.

A szőlők felé indultam, de a távoli sorokban forgolódó traktor nem sok jót ígért. Még a gyümölcsfáknál tartottam, mikor felbukkant a törött agancsú bak, akivel már korábban is találkoztam. Messze is volt és teljes erőből vágtatott a tarlón, így most használható képen nem sikerült megörökíteni. Egy fiatalabb bakkal viszont nagyobb szerencsém volt. Már kifelé tartottam a sorokból, mikor keresztezte az utam és a meglepetés ellenére, az elugrása pillanatát sikerült elkapnom.

Visszatérve a kiindulóhelyemre, kiderült, hogy jól tippeltem. Körbálákat hagyott maga mögött a traktor. Még 10 perce sem távozott a gép, de az egyik bálát már egy egerészölyv használta leshelynek. Kár, hogy ennyire érzékeny madarak, még az első bála takarásába sem tudtam behúzódni, már is elrepült.

Hazafele úton, még összefutottam az egyik gazdával, aki már messziről újságolta, hogy két gidát is rejteget egy suta a szőlősorok közt. Remélem, őket is sikerül majd képeken bemutatni.

Naplemente a határban

2011.06.27.

A délutáni fotózást egy későn vetett napraforgóföldön kezdtem. A növények még térdig sem érnek, pont alkalmas a rejtőzködésre, de még látni is lehet benne az állatokat. A közeli búzát még nem aratták, innen számítottam az őzek érkezésére.

Másfél óra, eseménytelen nézelődés után, a szőlősorokhoz indultam. Elég sok nyúl rejtőzködik köztük, kis szerencsével el lehet őket kapni. Most éberen pihentek a nyulak a sorok közt, többen is elszaladtak az érkezésemkor. Egy bátrabb példány, akivel egyszerre léptem be egy sorközbe, modellt állt egy kattintásnyi időre.

Ahogy a nap egyre lejjebb vándorolt, visszatértem a korábbi leshelyemre és az állatok érkezését vártam. A fények ideálisak lettek volna, de semmi mozgás nem volt a környéken.
Témának maradtak a virágok és a táj, a szélben hullámzó búza és a nyugodni térő nap adta hangulat.

Hazafele úton még észrevettem egy vadászt, aki a patak menti fasort figyelte a kocsijára épített mozgó lesről. Ő talán szerencsésebb lesz az este folyamán.

Aratás után

2011.06.25.

Tegnap learatták az első búzatáblát, így reggelre fotózást terveztem.
Sötét, hűvös hajnalon indultam útnak. A keleti irányban sötétedő felhők nem sok jót ígértek. Már egy órája sétálgattam, de állatok nem kerültek a szemem elé. A napkeltét vártam, hátha úgy jobban feltűnik nekem is a mozgásuk. A felhők miatt a nap sugarai késtek, Gyöngyös mögött pedig kósza villámok jelentek meg az égen. Nem épp fotózásra való idő volt.
Az első fénysugarak a városhoz közeli Sár-hegy csúcsaira érkeztek. Irigykedve néztem a kb. 8 kilométerre levő hegyet.

Amíg a hegyet bámultam, egy kíváncsi szempár engem mért végig. Egy róka állt a búzatábla szélén. Csak egy képre volt időm, egyből visszaugrott a repce nyújtotta biztonságba.

Ritkán sikerül rókával találkoznom, így kicsit bántam, hogy ennyire figyelmetlen voltam. A felhők viszont felszakadoztak és a nap sugarai lassan hozzám is elértek.
A learatott mezőn láthatóvá váltak a korábban jól rejtőzködő állatok. Velük együtt, sajnos én is jóval feltűnőbb lettem. Ha egy nyulat 400 méterről észre lehet venni, akkor én már jóval messzebbről szemet szúrhatok nekik. Nem is sikerült közel kerülni az állatokhoz. Egy távoli suta és egy figyelmetlenebb nyúl került csak a memóriakártyára.

Lassan kiértek a gazdák is a szőlősorokhoz, így inkább hazafelé vettem az irányt. A rókával való találkozás reményében, a repcét körbejártam még egyszer, de nem volt szerencsém. Hogy ne üres kézzel távozzak, egy minimál jellegű képet még elkattintottam.

Meghívó

A nyár kezdete

2011.május - június
Az elmúlt hetekben nem sok képpel gazdagodtam. Köszönhető ez, az esős napokra időzített szabadságoknak, a magas növényzetnek, a lekaszált makróparadicsomnak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha én is szalasztottam el jónak ígérkező lehetőségeket, de ezt nem szívesen ismeri be az ember.