Nyulaknál

2011.03.31.

Szép napsütésben indultam ki a határba.Sok helyen égették a gazt és a kertekben is elég sokan szorgoskodtak,így a közelben nem sok látnivaló volt.Utamat madárdal és a Nappali pávaszemek,még kicsit álmos röpte kísérte.Most még egész jól megközelíthetőek,nyáron már jóval óvatosabbak.

A nyulak még mindig elég aktívak és talán kicsit figyelmetlenebbek is,mint szoktak.Nem is kellett utánuk mennem,elég volt csak leülni az erdőszélre és várni.A nagy kergetőzések inkább a fák közt zajlottak,így a fotózni,csak magányos példányokat sikerült.

Ahogy beljebb haladtam a fák mentén,többször is őzek vágtattak ki a fák közül.Nem nagy csoportok,csak magányos bakok és gidás suták.Úgy látszik,a rudlik felbomlottak és ők is kezdik kijelölni/elfoglalni a helyeiket.A nyulak még pár órát szórakoztattak a szaladgálásukkal,majd behúzódtak a szőlősorok közé.Itt már nem sikerült róluk képet készíteni,pedig ekkor már a fények is barátságosabbak voltak.

Kellemes délután volt,igazi meleg napsütéssel,sok látnivalóval.

Újra kint

2011.03.24.

Ismét nekivágtam a határnak.Napok óta nem esett az eső,így száraz talajra számítottam.Ez nem jött be.A föld puha volt és nagyon ragadós.Már pár lépés után kilókkal nehezedtek a cipőim,én meg jó pár centit nőttem közben.De legalább csendben tudtam haladni.A szőlősorok közt sikerült is észrevennem egy sutát,aki a gidáival az egész évben itt bujkált.Csak az anya és a két kicsi.Nincs velük bak és még a telet is a sorok közt töltötték,nem csatlakoztak a nagyobb csapatokhoz.Most csak az egyik gidát láttam....

Pár sorral eléjük siettem és a sorok közt vártam,hogy beérjenek.Először a gida ért elém,kíváncsian végigmért,majd átballagott a következő sorba.Az anyjával nem volt ilyen szerencsém.Egy pillantás rám és már hatalmas ugrásokkal távolodott is.A kicsi pedig szófogadóan követte.

A nyílt területen még nagyobb sár fogadott,így inkább csak messziről figyeltem,ahogy az őzek élvezik a kizöldült földeket.Nincs most szezon,a vadászok lese üresen állt.Igaz,eddig még egyszer sem láttam,hogy használnák.Az őzek,mintha tisztában lettek volna a helyzettel,nyugodtan legelésztek az ülőke körül.

 Mikor már indulni akartam hazafelé,két nyúl tűnt fel a közelben.Szaladgáltak,közben meg-meg álltak,hátsó lábakra emelkedtek és bokszoló,hadonászó "kézmozdulatokat" tettek.Majd összegömbölyödve megpihentek az egykori kukoricaföldön.Náluk mostanában zajlik a bagzási időszak,talán ezért is voltak ennyire kergék.Egész közel voltak,így megpróbáltam pár képet róluk is lőni.A föld hideg volt,süppedős és itt már elég nedves is.Kellemetlen volt a kúszás,de ennyire még sosem sikerült nyulakat megközelítenem,így összességében megérte.

Tavaszodik

Végre előbújt a nap és a sár is kicsit mérséklődött a természetben.Több reggelen is sikerült kijutnom fotózni,a város melleti Deli-dűlő nevezetű helyre.
2011.03.07.

Nem terveztem komolyabb fotózást,inkább csak kiszellőztetni szerettem volna a fejem.Kicsit elfeledni a dolgos hétköznapokat.A letarolt kukoricaföldön egy öt fős őzcsaládot vettem észre,amint lassan csipegettek a földről.Feléjük indultam,de közben sikerült egy másik kis csapatot megriasztanom.Néha egész láthatatlanok ezek az állatok ezen a dombos területen...

A fotózás közben,egy rendkívül barátságtalan növénnyel is sikerült megismerkednem.Szerbtövisnek hívják,a termése pedig sokkal ragaszkodóbb,mint a Bogáncsé.Kézzel elég kellemetlen eltávolítani a ruhából,a tüskéi nagyon hegyesek és könnyen belefúródnak az ember ujjába.Emellett még mérgező is,bár kinézete és szúróssága miatt,szerintem kevesen próbálják megenni.

Kellemes meleg volt,így felültem pihenni egy dombtetőre.A nap elé úszó felhők egész érdekes fényeket biztosítottak a legelésző őzeknek.

 
2011.03.13.
Már félúton sikerült egy őzcsaládot meglesnem,amint a dombon legelésztek,a hajnali szürkületben.

A napkelte már a mezőn ért és egy másik őzcsaládot igyekeztem megközelíteni.Korábban több,mint ötven őzet is láttam egybeverődve ezen a területen,most csak őket láttam.A szélirányra gondosan ügyelve,egyre közelebb lopóztam hozzájuk.Ahogy a nap magasabbra kúszott,erős párolgás kezdődött,ami eléggé megnehezítette a fókuszálást.Már nem is sok kellett volna az igazán közeli képekhez....

 ...mikor hirtelen előkerült a többi őz is,amint a dombok takarásából felém rohannak.Nem értettem a dolgot,míg észre nem vettem egy össze-vissza rohangáló kutyát,aki felverte a sziesztázó csapatokat és felém terelte őket.Izgalmas pillanatok voltak ezek mindenki számára.Olyan 30-40 méterre torpantak meg tőlem és tanácstalanul nézegettek engem és a távolodó kutyát felváltva.Rengeteg képet sikerült róluk lőnöm,bár a felszálló pára sok képnél teljes életlenséget okozott.

Az őzeknek gyanús voltam és ahogy a kutya eltűnt,úgy ők is visszatértek a kedvenc sziesztázó helyükre.Lassan én is elhagytam a területet.

Kezdetek

Üdv mindenkinek!
Gondoltam,belefogok én is...
A természetben szerzett élményeimet teszem itt közzé,képekkel és rövid leírásokkal.