Nyugodtnak indult...

2011.08.15.

Ma többször is megfordult a fejemben, hogy itthon maradok, de aztán mégis nekivágtam a határnak. Fáradt voltam és nem is sok látnivalóra számítottam, így az üzekedés végén. A közeli etető környékén nem voltak most őzek, az épülő halastónál sem dolgoztak a gépek, traktorok sem zavarták meg a hajnalt. Csend és nyugalom mindenhol, pont ahogy elképzeltem.  Csak a dombokhoz érve jött meg az én kedvem is a fotózáshoz. Egy nyugodtan legelésző őzpár ragyogott a felkelő nap fényében. Elég nyílt területen voltak, így nagy kerülővel, a szőlők takarásából próbáltam a közelükbe férkőzni. Sietős lépteimet csak a sor végéhez érve lassítottam és a levelek közt nézelődve próbáltam felmérni a helyzetet. Csalódottan nyugtáztam, hogy a bak már a sorok felé szalad. Túl hangosan közeledtem volna? Nem sok időm volt búslakodni, mint kiderült, okom sem volt rá. Egy hívatlan udvarló zavarta meg a párost, ezért volt ez nagy hevesség a baknál. A vita, összecsapás nélkül, gyorsan rendeződött. A vesztes fejét díszítő, törött agancsszár, egy korábbi összecsapás eredménye lehet.

A  helyzetet, egy másik kergetőző páros bonyolította tovább. Már öt őz szaladgált körülöttem, követni sem tudtam őket a fényképezőgéppel. Nem voltam takarásban, így néha mozdulni sem mertem, nehogy elijesszem őket. Még kevés volt a fény, lassan állt be a fókusz, sokszor a zoomot sem volt időm változtatni.  Nem ilyen jelenetekre számítottam ezen a reggelen, nem sikerült felvenni az őzek tempóját, így használható kép nem is igen készült. A kergetőzés a patak melletti erdősávhoz terelődött, amit a második párossal érkező, fiatalabb bak már csak messziről követett.

Most nekem is volt egy kis időm kifújni magam és feldolgozni a látottakat. Bár én csak egy helyben guggoltam, a szívem mégis a torkomban dobogott. Ilyen jeleneteket eddig csak sokkal messzebbről sikerült megfigyelnem.
A domb mögül hallatszó zajokból arra következtettem, hogy az őzek még mindig nem pihentek le. Hamarosan vissza is tért az egyik páros, jól láthatóan kifáradva. Rövid legelészés után, el is feküdtek a domb túloldalán.

A baknak azonban nem sok ideje volt pihenni, mert egy újabb udvarló közeledett feléjük.

A fáradtsággal nem törődve pattant fel a lovag és fordult szembe ellenfelével. Az erőviszonyokat már korábban tisztázhatták, mert különösebb hevesség nélkül sikerült távozásra bírnia a betolakodót.

Újabb pár perc nyugalom következett, majd ismét felbukkant a páros, ezúttal már kimondottan az orrával fogva vezetett bakkal. Szinte vonszolták magukat, ahogy járták az ilyenkor szokott köröket a mezőn. A bak hősiessége azonban nem volt hiába való, a sutától megkapta a megérdemelt jutalmát. A borítás, tőlem már nagyon távol történt, de ezzel lett teljes mindannyiunk reggele.

Ma végre közelről sikerült végignéznem, ezt az évente csak pár hétig látható viselkedésüket az őzeknek, ahogy a szelíd, mindentől félő állatok, az ösztöneiktől vezérelve vadakká alakulnak és teszik a dolgukat, amit a természet rendelt nekik.

Július - augusztus

2011.07.28. - 2011.08.10.

Fontos hónapforduló ez az őzek, vadászok és természetkedvelő emberek számára is. Ebben az időszakban zajlik az őzek násza, az üzekedés. A nász ideje alatt az állatok aktívabban és figyelmetlenebbül mozognak, mint egyébként, hívóhangokkal közel csalhatóak.
Én idén is elfeledkeztem a síp beszerzéséről, így maradt a magaslatokról való leskelődés és a szokásos kúszás az állatok közelébe. Nem sok időt tudtam kint tölteni, de a mai napot leszámítva, nem is utalt semmi jel az üzekedésre. Ma viszont sikerült egy kergetőzést megfigyelnem, amiben az egyik résztvevő, a hetek óta nem látott, törött agancsú bak volt. Bár nagy területet szaladgáltak körbe, a közelembe valahogy nem akartak jönni, így csak nagyon távoli képek készültek, amiket inkább nem teszek közzé.
A gép azért kattogott ebben a két hétben is, igaz, ehhez az időszakhoz képest, elég akciószegény jeleneteket sikerült csak elkapnom.

Borult reggelen

2011.07.26.

Felhős égbolt és ragadós sár fogadott a határban. Most valahogy egyik sem zavart. Ilyen időben talán az állatok is tovább láthatóak, nem bújnak el a hőség elől.
Még félúton sem jártam, mikor mozgást láttam a közeli dombon. Egy fiatal, teljesen ázott bundájú bak váltott ki az egyik kertből és már kíváncsian engem figyelgetett. Nem időzött sokat, szinte egyből bement a bokrok közé. Mire ezen átért, én már ott vártam a túloldalon, a keskeny búzasáv szélén. Itt még egy pillanatra sem állt meg, folytatta az útját arra, amerről én érkeztem.

Én sem húztam tovább az időt, a szokásos helyre igyekeztem, a repce- és búzatáblák közé. Mivel már mindent learattak, így elég jól átlátni a területet, már messziről is. Sikerült is a távolban, két egymás után szaladó őzet megfigyelnem. Szóval megkezdődött az üzekedés, gondoltam magamban. Azonban az elmosódott képeket visszanézve, kiderült, hogy két bak szalad át a táblán. Talán mégsem nőügy van a dologban, vagy pont amiatt volt a kergetőzés, vagy csak megriadtak valamitől..?

A szőlőkhöz, az egyik gazdával együtt érkeztem. Pár percet beszélgettünk, újságolta, hogy 12 vaddisznót számolt meg itt a környéken. Én még csak a túrásukkal találkoztam sajnos. A szót, a földútra érkező őzek fojtották belénk.

Talán egy percig sem figyelhettük őket, az anyuka gondosan visszavezette a kicsit a sorok közé. Viszont az őzgida látványa még az ilyen felhős, szomorkás időben is mosolyt csalt az arcunkra. 

A sorok közt még egy másik bakot is sikerült elkapnom reggelizés közben, de mivel ő is kiszúrt engem, inkább óvatosan továbbálltam. 

Egy kisebb domb tetején ültem le pihenni egy kicsit. Csak pár perc telt el, egy suta máris kilépett elém. Nem voltam takarásban, így  egyből észrevett, de pár képet azért sikerült lőnöm róla.

Itt kezdtem el reggelizni is, miközben a kijelzőn, egy távolban ugráló nyúl műsorát figyeltem. Hirtelen kellett abbahagynom az evést. A nyúl felém szaladt, bokszmozdulatokkal lerázta mellső lábairól a sarat, majd egészen közel hozzám, megállt szimatolni.

Ő sem sokat időzött, de legalább már használható képek is kerültek a kártyára. Útját, tőlem csak pár lépés távolságban folytatta, kényelmesen baktatva, mintha észre sem vett volna. Ritka az ilyen figyelmetlen nyúl.

Még ellátogattam egy lucernaföldhöz, de szombat óta azt is levágták, így inkább hazaindultam a szemerkélő esőben.

Újabb napkelte.

2011.06.28.

Nem hagyott nyugodni, hogy előző nap egy őzet sem láttam, így újra a megszokott időpontban vágtam neki a határnak. Egyébként is, a napkelték közelebb állnak a szívemhez, mint a napnyugta.
Még félúton sem jártam a biciklimmel, mikor egy bak ugrott be előlem a kertekbe. Jól kezdődött a nap. A kedvenc helyemhez közeledve, egy gida és az anyja keresztezte az utam. Még túl sötét volt fotózni, pár pillanat volt csak a jelenet, de jó volt látni, hogy a gidákkal már bátrabban mozognak a suták.
A napraforgóföld széléhez, egy furcsa szerkezetet vontató traktorral együtt érkeztem. Csak tippem volt, hogy mit is fog csinálni, de bíztam benne, hogy a zajjal majd felém tereli a búzában megbúvó őzeket.
Gyorsan elhelyezkedtem és vártam a napkeltét. Unaloműzésben, a növényzet és egy nagyokat kiáltó kakas volt a segítségemre.

Néha, egy-egy nyúl szaladt keresztül a keskeny, aratott földterületen, de esély sem volt megközelítésükre. Az eseménytelen várakozásban az ellenfényt próbáltam minél jobban kihasználni, bár nem sok téma akadt.

A szőlők felé indultam, de a távoli sorokban forgolódó traktor nem sok jót ígért. Még a gyümölcsfáknál tartottam, mikor felbukkant a törött agancsú bak, akivel már korábban is találkoztam. Messze is volt és teljes erőből vágtatott a tarlón, így most használható képen nem sikerült megörökíteni. Egy fiatalabb bakkal viszont nagyobb szerencsém volt. Már kifelé tartottam a sorokból, mikor keresztezte az utam és a meglepetés ellenére, az elugrása pillanatát sikerült elkapnom.

Visszatérve a kiindulóhelyemre, kiderült, hogy jól tippeltem. Körbálákat hagyott maga mögött a traktor. Még 10 perce sem távozott a gép, de az egyik bálát már egy egerészölyv használta leshelynek. Kár, hogy ennyire érzékeny madarak, még az első bála takarásába sem tudtam behúzódni, már is elrepült.

Hazafele úton, még összefutottam az egyik gazdával, aki már messziről újságolta, hogy két gidát is rejteget egy suta a szőlősorok közt. Remélem, őket is sikerül majd képeken bemutatni.

Naplemente a határban

2011.06.27.

A délutáni fotózást egy későn vetett napraforgóföldön kezdtem. A növények még térdig sem érnek, pont alkalmas a rejtőzködésre, de még látni is lehet benne az állatokat. A közeli búzát még nem aratták, innen számítottam az őzek érkezésére.

Másfél óra, eseménytelen nézelődés után, a szőlősorokhoz indultam. Elég sok nyúl rejtőzködik köztük, kis szerencsével el lehet őket kapni. Most éberen pihentek a nyulak a sorok közt, többen is elszaladtak az érkezésemkor. Egy bátrabb példány, akivel egyszerre léptem be egy sorközbe, modellt állt egy kattintásnyi időre.

Ahogy a nap egyre lejjebb vándorolt, visszatértem a korábbi leshelyemre és az állatok érkezését vártam. A fények ideálisak lettek volna, de semmi mozgás nem volt a környéken.
Témának maradtak a virágok és a táj, a szélben hullámzó búza és a nyugodni térő nap adta hangulat.

Hazafele úton még észrevettem egy vadászt, aki a patak menti fasort figyelte a kocsijára épített mozgó lesről. Ő talán szerencsésebb lesz az este folyamán.

Aratás után

2011.06.25.

Tegnap learatták az első búzatáblát, így reggelre fotózást terveztem.
Sötét, hűvös hajnalon indultam útnak. A keleti irányban sötétedő felhők nem sok jót ígértek. Már egy órája sétálgattam, de állatok nem kerültek a szemem elé. A napkeltét vártam, hátha úgy jobban feltűnik nekem is a mozgásuk. A felhők miatt a nap sugarai késtek, Gyöngyös mögött pedig kósza villámok jelentek meg az égen. Nem épp fotózásra való idő volt.
Az első fénysugarak a városhoz közeli Sár-hegy csúcsaira érkeztek. Irigykedve néztem a kb. 8 kilométerre levő hegyet.

Amíg a hegyet bámultam, egy kíváncsi szempár engem mért végig. Egy róka állt a búzatábla szélén. Csak egy képre volt időm, egyből visszaugrott a repce nyújtotta biztonságba.

Ritkán sikerül rókával találkoznom, így kicsit bántam, hogy ennyire figyelmetlen voltam. A felhők viszont felszakadoztak és a nap sugarai lassan hozzám is elértek.
A learatott mezőn láthatóvá váltak a korábban jól rejtőzködő állatok. Velük együtt, sajnos én is jóval feltűnőbb lettem. Ha egy nyulat 400 méterről észre lehet venni, akkor én már jóval messzebbről szemet szúrhatok nekik. Nem is sikerült közel kerülni az állatokhoz. Egy távoli suta és egy figyelmetlenebb nyúl került csak a memóriakártyára.

Lassan kiértek a gazdák is a szőlősorokhoz, így inkább hazafelé vettem az irányt. A rókával való találkozás reményében, a repcét körbejártam még egyszer, de nem volt szerencsém. Hogy ne üres kézzel távozzak, egy minimál jellegű képet még elkattintottam.

Meghívó