Aratás után

2011.06.25.

Tegnap learatták az első búzatáblát, így reggelre fotózást terveztem.
Sötét, hűvös hajnalon indultam útnak. A keleti irányban sötétedő felhők nem sok jót ígértek. Már egy órája sétálgattam, de állatok nem kerültek a szemem elé. A napkeltét vártam, hátha úgy jobban feltűnik nekem is a mozgásuk. A felhők miatt a nap sugarai késtek, Gyöngyös mögött pedig kósza villámok jelentek meg az égen. Nem épp fotózásra való idő volt.
Az első fénysugarak a városhoz közeli Sár-hegy csúcsaira érkeztek. Irigykedve néztem a kb. 8 kilométerre levő hegyet.

Amíg a hegyet bámultam, egy kíváncsi szempár engem mért végig. Egy róka állt a búzatábla szélén. Csak egy képre volt időm, egyből visszaugrott a repce nyújtotta biztonságba.

Ritkán sikerül rókával találkoznom, így kicsit bántam, hogy ennyire figyelmetlen voltam. A felhők viszont felszakadoztak és a nap sugarai lassan hozzám is elértek.
A learatott mezőn láthatóvá váltak a korábban jól rejtőzködő állatok. Velük együtt, sajnos én is jóval feltűnőbb lettem. Ha egy nyulat 400 méterről észre lehet venni, akkor én már jóval messzebbről szemet szúrhatok nekik. Nem is sikerült közel kerülni az állatokhoz. Egy távoli suta és egy figyelmetlenebb nyúl került csak a memóriakártyára.

Lassan kiértek a gazdák is a szőlősorokhoz, így inkább hazafelé vettem az irányt. A rókával való találkozás reményében, a repcét körbejártam még egyszer, de nem volt szerencsém. Hogy ne üres kézzel távozzak, egy minimál jellegű képet még elkattintottam.